A nagymértékű digitalizáció révén a nyomdai anyagleadás is teljes mértékben elektronikusan történik, azonban továbbra is számos fontos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a végeredmény kifogástalan legyen. A megfelelő nyomdai szerkesztőprogramok kiválasztása, a megfelelő beállítások alkalmazása és az alapvető nyomdai terminológia ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a nyomtatott anyagok a tervezett módon jelenjenek meg. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mi határoz meg egy nyomdai fájlt, milyen buktatókba futhatunk bele és milyen programokat érdemes használni, ha a nyomdai előkészítést magunk szeretnénk megcsinálni majd leadni a nyomda felé.

Professzionális nyomdai szerkesztőprogramok

Az első lépés a megfelelő nyomdai szerkesztőprogram kiválasztása. A professzionális grafikus tervezők és nyomdai szakemberek számára számos lehetőség áll rendelkezésre. Hazánkban leginkább az Adobe programcsalád termékei a legelterjedtebbek (InDesign, Illustrator, Photoshop). Ezek a szoftverek különféle funkciókkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a precíz és professzionális nyomdai anyagok létrehozását.

Az Adobe InDesign például kifejezetten nyomdai termékek tervezésére és szerkesztésére készült, és számos speciális eszközt kínál a nyomdai előkészítéshez, például a vágójelek és a kifutók hozzáadásához. Könnyen kezelhető benne egy nagyobb terjedelmű kiadvány, de akár egy egyoldalas névjegykártya is.

Az Adobe Illustrator ideális vektorgrafikus tervezéshez, grafikák megrajzolásához, színterek beállításához.

nyomdai anyagleadás

Az Adobe Photoshop inkább kiszolgáló alkalmazásként van jelen, képszerkesztő program lévén a grafikák előkészítésére alkalmas. Az itt készült grafikákat könnyedén átemelhetjük a szerkesztőprogramokba.

Fájl tulajdonságok a nyomdai anyagleadáshoz

A nyomdai PDF fájlok létrehozása során fontos figyelembe venni bizonyos tulajdonságokat, hogy a nyomdai anyagleadás megfelelően történjen. A megfelelő beállítások segítenek elkerülni az esetleges problémákat a nyomtatás során. A nem pontosan anyag akár többkörös egyeztetéshez is vezethet, ami akár többlet költséget eredményezhet, legrosszabb esetben akár az elkészülési határidő is eltolódhat.

Az alábbi tulajdonságokra kell odafigyelnünk:

1. Megfelelő színtér használata

A grafika színeit a nyomdák már az árajánlat készítésénél egyeztetik az ügyféllel, nem mindegy ugyanis, hogy a nyomat hány színből áll. A színes anyagok esetében kérdéses leginkább, de sajnos a laikus számára első ránézésre fekete-fehér anyag is létezhet több színtérben. Ideális esetben a fekete nyomás 1 színből (feketéből) áll. A nem megfelelő grafikai beállítás eredményezheti azonban azt, hogy a fekete szín a CMYK színtérben helyezkedik el és ezért a nyomdának muszáj a drágább, 4 színes nyomtatással számolnia, ha az ügyfél nem tudja átállítani a dokumentum színeit. A CMYK színtér a cián (kék), magenta, sárga és fekete színekből épül fel. Ezen színek különféle arányú vegyítésével bármelyik szín kikeverhető és CMYK színtér alkalmazásával létrehozhatók színátmenetek is. A legtöbb digitális és ofszet nyomdagép ezzel a színtérrel dolgozik.

nyomdai anyagleadás

A színes grafikák tartalmazhatnak Pantone színeket is. A Pantone színek különleges színkeverési rendszerek, amelyek különféle színárnyalatokat kínálnak egyedi színazonosítókkal. Ezek a színek pontosabbak és kiszámíthatóbbak lehetnek, mint a CMYK színek, és gyakran használják a nyomdai anyagokban, különösen akkor, ha egyedi színazonosításra van szükség, például egy pontosan meghatározott arculati szín.

A különféle színterek átválthatók egymásba, számos interneten is elérhető alkalmazás van, ami a színkódok megadását követően kiadja a többi színtérhez tartozó szín azonosítót.

2. Megfelelő felbontás nyomdai anyagleadásnál

A nyomdai PDF fájloknak megfelelő felbontással kell rendelkezniük a kívánt nyomtatási minőség eléréséhez. Általában a nyomdai anyagoknak legalább 300 dpi (dots per inch) felbontással kell rendelkezniük.

nyomdai anyagleadás

3. Vágójelek és kifutók

A vágójelekre minden nyomdai anyagnál szükség van, ugyanis többnyire a nyomatokat a végtermék méreténél jóval nagyobb ívekre nyomtatják ki. A nyomtatást követően a vágójelek jelölik ki a pontos méretet, ami alapján a vágógépek végleges méretre vágják az anyagot.
A kifutó szorosan összefügg a vágójelekkel, azonban nem minden grafikánál van rá szükség. A nyomtató gépek nem tudnak a lapok szélére nyomatot felvinni, ezért a lapok széléig érő grafikákat kifutóval viszik fel. A kifutós grafikához a dokumentumot a késztermék méreténél nagyobbra kell állítani, a grafikát a nagyobb méret széléig nagyítani és a vágójeleket pedig a végső mérethez állítani. Ilyen módon a vágójelek minimálisan „belevágnak” a grafikába, a kész terméken a nyomat pedig a lap széléig nyúlik. A kifutó mértéke általában 3 mm vagy 5 mm.

nyomdai anyagleadás

A nyomdai anyagleadás előkészítése komoly kihívásokat jelenthet, de a megfelelő ismeretekkel és eszközökkel könnyen kezelhetők. A megfelelő nyomdai szerkesztőprogramok kiválasztása, a nyomdai PDF fájlok megfelelő tulajdonságainak beállítása, valamint a vágójel és a kifutó megfelelő használata kulcsfontosságú a sikeres nyomdai munkákhoz. Emellett fontos megérteni a különbséget a CMYK és a Pantone színek között, hogy megfelelően kezelhessük a színeket a nyomtatott anyagokban. A blogcikk tartalma segédletként használható, azonban nem garantálja a professzionális nyomdai anyag elkészítését és nem pótolja egy képzett grafikus több éves tapasztalatát. Különösen nagy tételű nyomdai anyag előkészítése során erősen ajánlott szakemberrel elvégezni a grafikai tervezést.